P (47052) Magyar Vöröskereszt, 1915-1999 (Fond)

Archive plan context


Information on identification

Ref. code:P (47052)
Ref. code AP:P
Title:Magyar Vöröskereszt
Creation date(s):1915 - 1999
Level:Fond

Information on extent

Hagyományos papír alapú adathordozó

Running meters:33.06

Information on context

Administration history:A vöröskeresztes eszme, amely ma már egy összetett, folyton változó, de jól szabályozott tevékenységnek az alapja, a 19. sz. második felének háborúi kapcsán alakult ki. Voltak ugyan történeti előzményei annak (Magyarországon is), hogy a háborúk áldozatait megkülönböztetés nélkül védelem és gondoskodás alá kell helyezni, az azonban, hogy ez intézményesen, nemzetközi szerződések alapján történjen, az 1859-ben lezajlott solferinói csatát követően fogalmazódott meg. Henry Dunant svájci bankár javasolta, hogy már békeidőben alakuljanak olyan szervezetek, amelyek háborúban önkéntesen vállalják a sebesültek ellátását, és hogy nemzetközi, kormányszintű egyezményekben rögzítsék a háborúk áldozatainak védelmét szolgáló alapelveket és eljárásokat.
Kezdeményezésére 1863-ban nemzetközi konferencia keretében Genfben megalakult a Sebesült Katonák Nemzetközi Segélybizottsága. A konferencia javaslatára 1864-ben értekezletet hívtak össze, ahol 12 ország megbízottai elfogadták az első Genfi Egyezményt. Ez a Nemzetközi Vöröskereszt alapokmánya.
Ausztria 1866-ban csatlakozott az egyezményhez és megindult a Vöröskereszt Egyletek megszervezése. A kiegyezés után Magyarországon az uralkodó megbízásából gr. Károlyi Gyula szervezte meg 1881-ben a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletét. Közgyűlése 1881. május 16-án mondta ki megalakulását. Ekkor már két éve működött a Magyar Országos Segélyező Nőegylet, amely alapszabályát a Genfi Egyezmény alapján alkotta meg. A két egylet 1881-ben egyesült, ezért a Magyar Vöröskereszt mindkét szervezetet elődjének tekinti. Első elnöke gr. Károlyi Gyula volt.
A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletét 1882-ben ismerte el és vette fel a szervezetébe a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (International Committee of the Red Cross).

Taglétszáma ekkor már 28.000 fő volt. A tagdíjakból származó jövedelem mellett jelentős bevételt jelentett az 1882-ben kibocsátott sorsjegykölcsön. Jövedelméből megkezdte első kórházának építését, több tábori kórház felszerelésére és ellátására volt képes. Segélyezte az 1883-as árvíz és az 1892-es kolerajárvány áldozatait, ínségenyhítő akciókat szervezett. Megindította az ápolónőképzést, és külön tanfolyamokat is szerveztek. Az első nemzetközi akció, amelyben az egylet is résztvett, az 1885-ös szerb-bolgár háborúhoz kötődik. A Nemzetközi Vöröskereszt III. Konferenciáján 1907-ben Londonban már magyar delegáció is képviselte az egyletet. Gr. Csekonics Endre, az akkori elnök javaslata alapján a konferencia Florence Nightingale érdemérem alapítását határozta el. A századfordulón már kb. 50.000 tagja volt az egyletnek, és sorra alakultak vidéki fiókegyletei. 1900. január 2-án jelent meg hivatalos lapja a Magyar Vörös-Kereszt.

Az egylet alapszabályában meghatározott céljai az I. világháború előtt az alábbiak voltak:
1) Az egészségügyi gondozáson túlmenő segítséget nyújtani a sebesült, beteg katonáknak
2) Hadifoglyok, túszok, internáltak hollétét megállapítani, róluk felvilágosítást adni, sorsukon enyhíteni, postaforgalmat közvetíteni
3) Rokkant katonák és elesettek családját segíteni
4) Árvíz, tűzvész, ínség, járvány esetén segítséget nyújtani

A háború kitörése után az egylet azonnal utasítást kapott a hadvezetőségtől tábori kórházainak frontra küldésére. A hazaérkező sebesültek ellátásában is fontos szerepe volt. Ekkor állította fel először Tudósító Irodáját, majd a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalt. A Tudósító Iroda a vidéki fiókegyletekkel együttműködve tájékoztatta a hozzátartozókat az ország különböző részein elhelyezett sebesültekről. A háború harmadik évében az egylet anyagi lehetőségeinek határára ért, ezért újabb nyereménykölcsön kiadására kényszerült.

1918-ban változás állt be az egylet vezetésében, a kormány gr. Károlyi Mihálynét kormánybiztossá nevezte ki, neve pedig Magyar Vörös-Kereszt Egylet lett. A Tanácsköztársaság alatt a Népjóléti és Közegészségügyi Népbiztosság lett az egylet felügyeleti szerve.
Az 1920-as években az egylet történetében hanyatlás következett be. Vagyonának egy része az elcsatolt területeken maradt. Kormánysegéllyel sikerült a Baross utca 15. sz. alatti épület megvennie 1926-ban, ahol egészen 1944-ig működött.
1921-ben az egylet a kormány hozzájárulásával belépett az 1919-ben megalakult Vöröskereszt Társaságok Ligájába.
A vöröskeresztes munkában fiatalok, iskolai tanulók is résztvettek a háború alatt. Ezzel magyarázható, hogy a Liga kezdeményezésére 1921-ben a Magyar Vörös-Kereszt Egylet részeként Magyarországon is megalakult az Ifjúsági Vöröskereszt. Hamarosan vidéki csoportok is alakultak. 1922-től Ifjúsági Vöröskereszt címen lapot adtak ki.

Az egylet első alapszabályában megfogalmazott feladatok a háború utáni alapszabályaiban is megmaradtak, de tevékenysége kibővült a következőkkel: közjótékonysági tevékenység kifejtése, gyermekvédelem, tuberkolózis és alkoholizmus elleni harc, szociális szegénygondozás megszervezése más állami jótékonysági intézményekkel együtt, fokozott mértékű segítségnyújtás természeti katasztrófákban. Ezek a célkitűzések megfeleltek az amerikai vöröskereszt által propagált új eszméknek, vagyis a vöröskereszt ne csak háborúk idején, hanem békében is működjön, új feladatkörökkel.
A trianoni békeszerződés pontosan meghatározta a hadsereg létszámát, a fegyvernemeket és a szolgálati ágakat, így a Magyar Vöröskereszt kisegítő katonai-egészségügyi tevékenysége fölöslegessé vált.
Az egylet békemunkáját a hozzá csatlakozó három nagy nőszövetséggel (Katolikus Nőszövetség, Protestáns Nőszövetség, Izraelita Nőszövetség) együttműködve végezte. A nőszövetségek és az egylet vezetői, megbízottai Intéző Bizottságot hoztak létre, amelynek székhelye és központi irodája az egylet székházában volt.

A második világháborút megelőző két évtizedben az egylet tevékenységének középpontjában a nyomorenyhítés, és az egészségügyi felvilágosító tevékenység állt. 1922-ben az egylet országos alelnöke, Lukács Sarolta (Szemlak, Arad m. - ?) megszervezte a Szociális Osztályt, amely 1923-tól kezdve a fővárosi kerületi elöljáróságok közjótékonysági ügyosztályaival együttműködve végezte szegénygondozási, nyomorenyhítő, családsegítő munkáját. A székesfővárosi tanács 1923 januárjában kelt 174.207/1922 IX. sz. határozatával hozzájárult az összehangolt munkához, s ettől kezdve a kerületi elöljáróságok jótékonysági ügyosztályain vöröskeresztes irodák nyíltak, s itt végezték az adminisztrációt. Az együttműködő nőszövetségek megbízottai rendszeresen ügyeletet tartottak az irodán. Az egylet munkatársai pedig többnyire ?terepen? dolgoztak, (pld.: ellenőrizték a gondozásra szoruló menhelyi gyermekek sorsát). 1927-ben hozzákezdtek Budapest szegénykataszterének összeállításához, 35.000 családról felvett adatok alapján. Ennek alapján szervezték meg a segélyezést.
1923-ban szervezték meg az első 3 éves felsőbb ápolónőképző iskolát a Liga támogatásával Budapesten, ahol hivatásos ápolónőket képeztek, de az önkéntesek számára is szerveztek tanfolyamokat.
1933-ban az egylet létrehozta Mentésügyi Osztályát és résztvett a közúti és vízi mentésben.
A két világháború közötti időszakban három alkalommal módosították az egylet alapszabályát. Első alkalommal 1924-ben, ekkor az egylet vezetője a főgondnok lett. 1933-ban megváltoztatták a szervezeti felépítést, mert az igazgatóság helyébe három fórum került, a központi iroda, a központi választmány és az országos közgyűlés. Az egylet felügyeletét a honvédelmi miniszter gyakorolta ettől kezdve. 1940-ben a főgondnoki tisztség helyett országos ügyvezetőt neveztek ki a központi iroda helyett központi igazgatóság működött, a megyei választmányokat intéző bizottságok váltották fel. A városi választmány és a fiókegylet helyett városi, kerületi, körzeti, járási és községi fiók elnevezést vezettek be. Az egylet elnevezése Magyar Vöröskereszt lett.

Az egylet háborúra való felkészülése a Honvédelmi Minisztérium elvárásainak megfelelően és anyagi támogatása mellett már az 1930-as években megindult. Ennek egyik jele, hogy 1932-ben megalakult Sajtó- és Propagandaszolgálata, amely igyekezett az egylet tevékenységét széles körben megismertetni, népszerűsíteni. Az egylet Magyar Vöröskereszt c. lapja (amely 1935-től ismét megjelent), cikkeket közölt az elsősegélynyújtás és a polgári védelem témakörében. Gyűjtések szervezésével pedig anyagi alapját próbálta megerősíteni. Törekvéseiben saját eszközeivel támogatta a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Országos Tudósító, a Magyar Rádió és a Magyar Film Iroda Híradó Szerkesztősége.

A második világháború kitörésével elsődleges feladatává vált a háborúra való felkészülés és másodlagossá vált korábbi főtevékenysége. A kormányzat anyagi és személyi támogatást ajánlott fel a Magyar Vöröskereszt számára, hogy megfeleljen a háború által támasztott követelményeknek. Az 1940-es alapszabály már kimondta, hogy a Magyar Vöröskereszt háború esetén a Honvédelmi Minisztérium illetékes osztályának irányítása alatt áll. Tekintettel arra, hogy Magyarország az 1936. évi XXX. Törvénycikkel törvényei közé iktatta az 1929-ben létrejött második Genfi Egyezményt, a minisztériumnak az egyezmény rendelkezései alapján kellett meghatároznia a Magyar Vöröskereszt feladatait, és előírta, hogy szervezetét is ennek megfelelően alakítsa át. A Vöröskereszt felkészült a menekültek fogadására, megkezdte a lakosság légoltalmi felkészítését és a hivatásos és önkéntes ápolónők számára tanfolyamokat szervezett segélyhelyeket állított fel. Ennek a munkának a megszervezésére hozta létre 1938-ban Légoltalmi Egészségügyi és Mentésügyi Osztályát, a honvédelmi miniszter 1939. június 25-én kelt 88.000 sz. rendelete alapján.

A Magyar Vöröskereszt tehát összes egészségügyi intézményét és személyzetét a meginduló hadműveleti tevékenység szolgálatába állította hadműveleti területen és a hátországban is. 1939 szeptemberétől a lengyel menekültek gondozása vált egyik főfeladatává (Ld. P 1614). Ekkor állította fel Tudakozó Irodáját, amelynek feladatköre Magyarország hadba lépésével kibővült és szervezeti felépítése is megváltozott. Intézte a katonai és polgári menekültek ügyeit, közvetítette levelezésüket, kereste hozzátartozóikat, adatokat kutatott fel és szolgáltatott a harcoló katonákról hozzátartozóiknak. A Szociális Szolgálat feladatköre is bővült, az elcsatolt területekről érkező menekültek és más rászorulók segélyezése, gondozása, munkaközvetítés, gyűjtések szervezése alkotta tevékenységét és bekapcsolódott a menekültek hozzátartozóinak felkutatásába is. A külföldön élő magyarok hazatelepülését, az itt élők kivándorlását, a családegyesítéseket a Nemzetközi Szociális Szolgálat intézte, és a menekültkérdés egyéb nemzetközi vonatkozásait érintő ügyekben is eljárt. Mindkét szolgálat és a Tudósító Iroda, valamint a létrehozott Hadifogoly hivatal szorosan együttműködött a Nemzetközi Vöröskereszttel. A szociális és egészségügyi munkába bevonták az Ifjúsági Vöröskereszt tagjait is, és természetesen a fiókegyletek is résztvettek a munkában a helyi igényeknek és feltételeknek megfelelően.

A megszállás, majd a nyilas hatalomátvétel következtében a Magyar Vöröskereszt tevékenysége átmenetileg szünetelt. A vezetőség Szombathelyre tette át székhelyét, így elvesztette kapcsolatát a mozgalommal. Külföldre távozásukkal a vagyon Ausztriába és Németországba került.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány szükségesnek tartotta a Magyar Vöröskereszt újjászervezését, és 1944. decemberében megbízta Kisházy Ivánt, hogy mint ügyvezető igazgató indítsa újra a munkát. 1945. április 11-én pedig elrendelte a Magyar Vöröskereszt alapszabályszerű működését és országos hálózatának újbóli felépítését. A Vöröskereszt Baross utcai székháza romokban hevert, ezért a Személynök u. 21-23. alatt működött átmenetileg.
Elnöksége az Ideiglenes Nemzetgyűlést alkotó pártok képviselőiből alakult. Elnöke Szentistványi Sándor unitárius püspök lett. Az 1945 nyarától érkező külföldi segélyek elosztása körüli problémák miatt az ügyvezető igazgató megbízását visszavonta a felügyeletet ellátó honvédelmi miniszter, és dr. Irányi Jenő orovosalezredest bízta meg a tisztség ellátásával. Nem sokkal később pedig miniszteri biztossá nevezte ki, egyúttal felfüggesztette a Vöröskereszt önkormányzatát. 1946 áprilisában dr. Antall József újjáépítési minisztert nevezte ki kormánybiztosként a Vöröskereszt élére. Antall József meghatározta a Vöröskereszt központi apparátus szervezetét és feladatait.
1946-ban a Vöröskereszt visszakapta önkormányzatát, a vezetést hattagú bizottság végezte. A főmegbízott Szakasits Árpádné lett, a főtitkár Kellner György. A legfontosabb feladatok ekkor a továbbra is érkező segélyek szétosztása, valamint az eltűnt személyek, hadifoglyok felkutatása, hazahozatala. 1945 nyarától kapnak szerepet a megalakuló és egyre szervezettebb munkát végző külföldi kirendeltségek (Ld.: P 1362).
A Vöröskereszt ekkor a honvédelmi miniszter felügyelete alá tartozott. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntésével a tárca felügyelete alá tartozó egészségügyi intézményeket a Vöröskereszt rendelkezésére kellett bocsátani. Ezen intézmények, valamint a határmenti fogadóállomások kiépítésével sikerült a hazatérők ellátásáról gondoskodni. Nagy szerepet kapott a Vöröskereszt Tudakozó Irodája és a Központi Keresőszolgálat, melynek belföldön és külföldön dolgozó munkatársai együttes munkájának köszönhető a külföldre került magyar állampolgárok nagyobb részének hazahozatala, ellátása.
A Vöröskereszt átmeneti szünetelése idején az 1945 januárjában társadalmi szervezetként megalakult Nemzeti Segély vette át a Magyar Vöröskereszt feladatát. 1948. május 23-án azonban egyesült a Nemzeti Segély és a MVK. A Nemzeti Segély intézményeit a Vöröskereszt vette át, főtitkárát, Kárász Győzőt pedig előzetesen kinevezték a Vöröskereszt ügyvezető igazgatójává. 1949-ben a Vöröskereszt intézményei beépültek az állami intézményrendszerbe és társadalmi szerepe is megváltozott. Fő feladata lett, hogy segítse az állami és tanácsi egészségügyi és szociális ellátást. Szóba került egészségügyi tömegszervezetté alakítása, ennek megfelelően új helyi csoportok kialakítására került sor. Szakmai felügyeletét az egészségügyi miniszter vette át.

1951 augusztusában elindították a Vöröskereszt c. lapot.

Az 1955-ben kiadott 25. sz. tvr. demokratikus tömegszervezetként definiálta a vöröskeresztet, működésének költségeit az állami támogatás nagyrészt fedezte. A Magyar Vöröskereszt feladatait ma a elsősorban a Nemzetközi Vöröskereszt, a Genfi Egyezmények és az 1994-ben módosított 1993. évi XL. törvény a Magyar Vöröskeresztr?l határozza meg.
A törvénynek megfelelően a Magyar Vöröskereszt a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélhold Mozgalomhoz csatlakozó, a Nemzetközi Vöröskereszt alapelvei és elismerési feltételei szerint működő nemzeti humanitárius társadalmi szervezet.
A nemzetközi szervezet tagjaként évente tagdíjat fizet. Alapszabályába, melyet a kongresszus fogad el, belefoglalja a Nemzetközi Vöröskereszt által meghatározott célokat és alapelveket, melyek a következők:
Célok: Az élet és egészség védelme, az emberi személyiség tiszteletben tartása, az emberi szenvedés, a szociális gondok enyhítése, a betegség megelőzése, a fegyveres konfliktusok, katasztrófák áldozatainak megsegítése, a Genfi Egyezményekből adódó feladatokban való közreműködés, a nemzetközi humanitárius jog, a Vöröskereszt alapelveinek terjesztése, a társadalmi szolidaritásra nevelés.

Alapelvek: emberiesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség.

Klasszikus feladatai: háborúban az áldozatok mentése, hadifoglyok nyilvántartása, rászorultak segítése,
békében: a keresőszolgálatok működtetése, menekültek segítése, önkéntes véradásszervezés, egészségnevelés, és ezeken túlmutatóan, a szociális ellátás körébe tartozó feladatok, mint szociális étkeztetés, népkonyhák, nappali melegedők, átmeneti otthonok, éjjeli menedékhelyek, stb. működtetése.

A Magyar Vöröskereszt együttműködik a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságával (International Committee of the Red Cross).

Az említett törvényen kívül az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. sz. törvény, a szociális igazgatásról és ellátásról szóló 1993. évi III. sz. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. sz. törvény és a honvédelmi törvény egyes rá vonatkozó paragrafusai határozzák meg szakmai feladatait.
Kiemelten közhasznú egyesületként vonatkozik rá az 1997. évi CLVI. Törvény a közhasznú szervezetekről és az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény.

Működéséhez állami támogatást kap.
Helyi szervezeteinek száma kb. 7000, félmillió tagja és 50.000 önkéntese van
Tevékenységét az Országos Központ (majd Országos Igazgatóság), valamint a budapesti és megyei szervezetek fogják össze.
A nemzetközi vöröskeresztes mozgalom tagjaként a megfelelő önkormányzati szervezetekkel és szabályzatokkal rendelkezik, 4 évente kongresszust tart, működésében meghatározó a Kongresszus által elfogadott Alapszabály, választott vezetősége és ellenőrzési szervezete van.
1992-től a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke a Magyar Vöröskereszt fővédnöke.
Elnöke dr. Habsburg György.
Archival history:6184/2001 OL sz. A MVK iratokat ad át: 138 doboz (átdobozolás után 111) 1945-1985

407/1991 Stekovics Gáspár 2 db iratot ad el a MVK-től. Koruk: 1937, 1945. Elhelyezés: P 1362 5. cs. 22. t.

876/1977 A Z 1361 Rendezetlen fondtöredékek rendezése során előkerült iratokat a IV. o. átadta. Évkör: 1944, terjdelem 0,01 ifm. Az iratok megnevezése: A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának mo.-i delegátusa. A P 1362 22. tételeként elhelyezték.

11096/1977 OL sz. A BFL átadta az OL gyűjtőkörébe tartozó iratokat (A Genfi Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság Szükségkórházainak Központi Igazgatósága iratait. Évkör: 1945, terjedelem: 0,01 ifm.

876/1977 OL sz. A Nemzetközi Vöröskereszt Bizottságának magyarországi delegátusa, 1944, 0,01 ifm.

6284/1999 OL sz. P 2130 Magyar Vöröskereszt Országos Végrehajtó Bizottsága 1946-1972

136/1977 OL sz. P 1362 Magyar Vöröskereszt 1922-1947

6589/2006 1990 előtt keletkezett iratok átadása. Évkör: 1968-1990, terjedelem: kb. 12,00 ifm.

Information on content and structure

Content:A Magyar Vöröskereszt levéltárát három fond alkotja. A P 2130-a törzsszám alatt nyilvántartott fond a vöröskereszt Országos Központjának iratait tartalmazza. A vöröskereszt irattárának 1945 előtti része elpusztult. A magánszemélyek által megőrzött kevés irattári anyag vásárlás útján került levéltári őrizetbe. Ezeket az iratokat beépítettük az Országos Központ fondjába. Az 1945-1947 között külföldön működött kirendeltségek iratait külön fondban helyeztük el, törzsszáma P 1362. Az 1939-ben megalakult Lengyel Vöröskereszt Magyarországi Kirendeltsége a kutatások szerint a Magyar Vöröskereszt szervezetén belül működött. Ezért kapott helyet a Vöröskereszt levéltárában a P 1614-es törzsszámon.

Information on related materials

Related material:1) Felügyeleti szervek iratanyaga
2) Hazahozatali kormánybiztos iratai: XIX-A-871946, 0,01 ifm.
3) Hadtörténelmi Levéltár
4) Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár: Ifjúsági Vöröskereszt
Publications:A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének története. Hornyánszky Viktor nyomdája, Budapest, 1904.
A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt története, célja és szervezete. Vöröskereszt kiadványa. Budapest, 1923. (A füzet tartalmazza a Magyar Vöröskereszt Egylet Ifjúsági Osztályának szervezeti szabályzatát.)
A Magyar Vörös-Kereszt Egylet alapszabályai. Királyi Magyar Egyetemi nyomda, Budapest, 1933.
A Magyar Vöröskereszt alapszabályai Budapest, 1942
Dr. Szukováthy Imre: A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt története

Additional comments

Comments:A Magyar Vöröskereszt jelképei
A vöröskeresztes mozgalomnak ma három, hivatalosan elfogadott jelképe van. Az első a fehér alapon vörös kereszt, 1864 óta használatos. A mozgalom terjedésével és muszlim országok csatlakozásával szükségessé vált a jelkép kibővítése. 1929-ben fogadta el a Nemzetközi Bizottság hivatalosan a vörös félholdat, amelyhez több mint 20 ország csatlakozott. A harmadik jelképet, a vörös kristályt 2005-ben fogadta el a nemzetközi konferencia azért, hogy a különböző kultúrájú és vallású országok számára is legyen elfogadható jelkép. A hivatalosan el nem ismert jelképek közé tartozik a korábban átmenetileg használt vörös oroszlán és nap, valamint a vörös Dávid csillag.
A jelképek használatát a genfi egyezmények szabályozzák.

Kiegészítő adatok

Kutatóterem megnevezés:Budapest, Bécsi kapu tér 2-4.
 

Usage

Permission required:Nincs
Physical Usability:Nem áll rendelkezésre
Accessibility:Nyilvános
 

URL for this unit of description

URL: http://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=3896
 

Social Media

Share
 
Home|Shopping cartno entries|Login|de en fr it nl sl ar hu ro