P 2130 Magyar Vöröskereszt Országos Központja, 1915-1999 (Állag)

Archive plan context


Information on identification

Ref. code:P 2130
Ref. code AP:P 2130
Title:Magyar Vöröskereszt Országos Központja
Creation date(s):1915 - 1999
Creation date(s), remarks.:1915 - 1999
Level:Állag

Information on extent

Hagyományos papír alapú adathordozó

Running meters:32.40
Raktári egységek:Kisdoboz : 266 (31.92 ifm)
Kötet : 21 (0.46 ifm)

Information on context

Administration history:Az 1859-ben lezajlott solferinói csatát követően javasolta Henry Dunant svájci bankár, hogy már békeidőben alakuljanak olyan szervezetek, amelyek háborúban önkéntesen vállalják a sebesültek ellátását, és hogy nemzetközi, kormányszintű egyezményekben rögzítsék a háborúk áldozatainak védelmét szolgáló alapelveket és eljárásokat.
Kezdeményezésére 1863-ban nemzetközi konferencia keretében Genfben megalakult a Sebesült Katonák Nemzetközi Segélybizottsága. A konferencia javaslatára 1864-ben értekezletet hívtak össze, ahol 12 ország megbízottai elfogadták az első Genfi Egyezményt. Ez a Nemzetközi Vöröskereszt alapokmánya.
Ausztria 1866-ban csatlakozott az egyezményhez és megindult a Vöröskereszt Egyletek megszervezése. A kiegyezés után Magyarországon az uralkodó megbízásából gr. Károlyi Gyula szervezte meg 1881-ben a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletét. Közgyűlése 1881. május 16-án mondta ki megalakulását. Ekkor már két éve működött a Magyar Országos Segélyező Nőegylet, amely alapszabályát a Genfi Egyezmény alapján alkotta meg. A két egylet 1881-ben egyesült, ezért a Magyar Vöröskereszt mindkét szervezetet elődjének tekinti. Első elnöke gr. Károlyi Gyula volt. A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletét 1882-ben ismerte el és vette fel a szervezetébe a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (International Committee of the Red Cross).

Taglétszáma ekkor már 28.000 fő volt. A tagdíjakból származó jövedelem mellett jelentős bevételt jelentett az 1882-ben kibocsátott sorsjegykölcsön. Jövedelméből az egylet kórházat épített, és több tábori kórház felszerelésére és ellátására volt képes. Segélyezte az 1883-as árvíz és az 1892-es kolerajárvány áldozatait, ínségenyhítő akciókat szervezett. Az Erzsébet kórházban megindult az ápolónőképzés, de külön tanfolyamokat is szerveztek. Az első nemzetközi akció, amelyben az egylet is résztvett, az 1885-ös szerb-bolgár háborúhoz kötődik. A Nemzetközi Vöröskereszt III. Konferenciáján 1907-ben Londonban már magyar delegáció is képviselte az egyletet. Gr. Csekonics Endre, az akkori elnök javaslata alapján a konferencia Florence Nightingale érdemérem alapítását határozta el. A századfordulón már kb. 50.000 tagja volt az egyletnek, és sorra alakultak vidéki fiókegyletei. 1900. január 2-án jelent meg hivatalos lapja a Magyar Vörös-Kereszt.

Az egylet alapszabályában meghatározott céljai az I. világháború előtt az alábbiak voltak:
1) Az egészségügyi gondozáson túlmenő segítséget nyújtani a sebesült, beteg katonáknak
2) Hadifoglyok, túszok, internáltak hollétét megállapítani, róluk felvilágosítást adni, sorsukon enyhíteni, postaforgalmat közvetíteni
3) Rokkant katonák és elesettek családját segíteni
4) Árvíz, tűzvész, ínség, járvány esetén segítséget nyújtani

A háború kitörése után az egylet azonnal utasítást kapott a hadvezetőségtől tábori kórházainak frontra küldésére. A hazaérkező sebesültek ellátásában is fontos szerepe volt. Tudósító Irodát állított fel, majd a Hadifoglyokat Gyámolító és Tudósító Hivatalt.
1918-ban változás állt be az egylet vezetésében, a kormány gr. Károlyi Mihálynét kormánybiztossá nevezte ki, neve pedig Magyar Vörös-Kereszt Egylet lett. A Tanácsköztársaság alatt a Népjóléti és Közegészségügyi Népbiztosság lett az egylet felügyeleti szerve.
A háború után vagyonának egy része az elcsatolt területeken maradt. Kormánysegéllyel sikerült a Baross utca 15. sz. alatti épület megvennie 1926-ban, ahol egészen 1944-ig működött.
1921-ben az egylet a kormány hozzájárulásával belépett az 1919-ben megalakult Vöröskereszt Társaságok Ligájába. (Ligue des Sociétés de la Croix-Rouge)
1921-ben a Magyar Vörös-Kereszt Egylet részeként Magyarországon is megalakult az Ifjúsági Vöröskereszt. Hamarosan vidéki csoportok is alakultak. 1922-től Ifjúsági Vöröskereszt címen lapot adtak ki.

Az egylet első alapszabályában megfogalmazott feladatok a háború utáni alapszabályaiban is megmaradtak, de tevékenysége kibővült a következőkkel: közjótékonysági tevékenység kifejtése, gyermekvédelem, tuberkolózis és alkoholizmus elleni harc, szociális szegénygondozás megszervezése más állami jótékonysági intézményekkel együtt, fokozott mértékű segítségnyújtás természeti katasztrófákban. Az egylet békemunkáját a hozzá csatlakozó három nagy nőszövetséggel (Katolikus Nőszövetség, Protestáns Nőszövetség, Izraelita Nőszövetség) együttműködve végezte.
1922-ben az egylet országos alelnöke, Lukács Sarolta (Szemlak, Arad m. - ?) megszervezte a Szociális Osztályt, amely 1923-tól kezdve a fővárosi kerületi elöljáróságok közjótékonysági ügyosztályaival együttműködve végezte szegénygondozási, nyomorenyhítő, családsegítő munkáját. A székesfővárosi tanács 1923 januárjában kelt 174.207/1922 IX. sz. határozatával hozzájárult az összehangolt munkához, s ettől kezdve a kerületi elöljáróságok jótékonysági ügyosztályain vöröskeresztes irodák nyíltak, s itt végezték az adminisztrációt. Az egylet munkatársai többnyire terepen dolgoztak, (pld.: ellenőrizték a gondozásra szoruló menhelyi gyermekek sorsát).
1923-ban szervezték meg az első 3 éves felsőbb ápolónőképző iskolát a Liga támogatásával Budapesten, ahol hivatásos ápolónőket képeztek, de az önkéntesek számára is szerveztek tanfolyamokat.
A két világháború közötti időszakban három alkalommal módosították az egylet alapszabályát. 1940-ben elnevezése Magyar Vöröskereszt lett.
A második világháború kitörésével elsődleges feladatává vált a háborúra való felkészülés és másodlagossá vált korábbi főtevékenysége. Az 1940-es alapszabály már kimondta, hogy a Magyar Vöröskereszt háború esetén a Honvédelmi Minisztérium illetékes osztályának irányítása alatt áll. Tekintettel arra, hogy Magyarország az 1936. évi XXX. Törvénycikkel törvényei közé iktatta az 1929-ben létrejött második Genfi Egyezményt, a minisztériumnak az egyezmény rendelkezései alapján kellett meghatároznia a Magyar Vöröskereszt feladatait, és előírta, hogy szervezetét is ennek megfelelően alakítsa át. A Vöröskereszt felkészült a menekültek fogadására, megkezdte a lakosság légoltalmi felkészítését és a hivatásos és önkéntes ápolónők számára tanfolyamokat szervezett segélyhelyeket állított fel.
1939 szeptemberétől a lengyel menekültek gondozása vált egyik főfeladatává (Ld. P 1614). A megszállás, majd a nyilas hatalomátvétel következtében a Magyar Vöröskereszt tevékenysége átmenetileg szünetelt. A vezetőség Szombathelyre tette át székhelyét, így elvesztette kapcsolatát a mozgalommal.
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány szükségesnek tartotta a Magyar Vöröskereszt újjászervezését. 1945. április 11-én elrendelte a Magyar Vöröskereszt alapszabályszerű működését és országos hálózatának újbóli felépítését. A Vöröskereszt Baross utcai székháza romokban hevert, ezért a Személynök u. 21-23. alatt működött átmenetileg.
Az 1945 nyarától érkező külföldi segélyek elosztása körüli problémák miatt a honvédelmi miniszter dr. Irányi Jenő orovos alezredest miniszteri biztossá nevezte ki, egyúttal felfüggesztette a Vöröskereszt önkormányzatát. 1946 áprilisában dr. Antall József újjáépítési minisztert nevezte ki kormánybiztosként a Vöröskereszt élére. 1946-ban a Vöröskereszt visszakapta önkormányzatát. A legfontosabb feladatok ekkor a továbbra is érkező segélyek szétosztása, valamint az eltűnt személyek, hadifoglyok felkutatása, hazahozatala. 1945 nyarától kapnak szerepet a megalakuló és egyre szervezettebb munkát végző külföldi kirendeltségek (Ld.: P 1362 ).
A Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntésével a tárca felügyelete alá tartozó egészségügyi intézményeket a Vöröskereszt rendelkezésére kellett bocsátani. Ezen intézmények, valamint a határ menti fogadóállomások kiépítésével sikerült a hazatérők ellátásáról gondoskodni. Nagy szerepet kapott a Vöröskereszt Tudakozó Irodája és a Központi Keresőszolgálat, melynek belföldön és külföldön dolgozó munkatársai együttes munkájának köszönhető a külföldre került magyar állampolgárok nagyobb részének hazahozatala, ellátása.
A Vöröskereszt átmeneti szünetelése idején az 1945 januárjában társadalmi szervezetként megalakult Nemzeti Segély vette át a Magyar Vöröskereszt feladatát. 1948. május 23-án azonban egyesült a Nemzeti Segély és a MVK. A Nemzeti Segély intézményeit a Vöröskereszt vette át, főtitkárát, Kárász Győzőt pedig előzetesen kinevezték a Vöröskereszt ügyvezető igazgatójává.
1949-ben a Vöröskereszt intézményei beépültek az állami intézményrendszerbe és társadalmi szerepe is megváltozott. Fő feladata lett, hogy segítse az állami és tanácsi egészségügyi és szociális ellátást. Szakmai felügyeletét az egészségügyi miniszter vette át. 1951 augusztusában elindították a Vöröskereszt c. lapot.
Az 1955-ben kiadott 25. sz. tvr. demokratikus tömegszervezetként definiálta a vöröskeresztet, működésének költségeit az állami támogatás nagyrészt fedezte.
A Magyar Vöröskereszt feladatait ma elsősorban a Nemzetközi Vöröskereszt, a Genfi Egyezmények és az 1993. évi XL. törvény a Magyar Vöröskeresztről határozza meg, vagyis nemzeti humanitárius társadalmi szervezetnek ismeri el.
Klasszikus feladatai: háborúban az áldozatok mentése, hadifoglyok nyilvántartása, rászorultak segítése, békében a keresőszolgálatok működtetése, menekültek segítése, önkéntes véradásszervezés, egészségnevelés, és ezeken túlmutatóan, a szociális ellátás körébe tartozó feladatok, mint szociális étkeztetés, népkonyhák, nappali melegedők, átmeneti otthonok, éjjeli menedékhelyek, stb. működtetése.
Szakmai feladait a már említett törvényeken kívül az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. sz. törvény, a szociális igazgatásról és ellátásról szóló 1993. évi III. sz. törvény, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. sz. törvény és a honvédelmi törvény egyes rá vonatkozó paragrafusai határozzák meg. Társadalmi szervezetként pedig az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény vonatkozik rá.
Helyi szervezeteinek száma kb. 7000, félmillió tagja és 50.000 önkéntese van
Tevékenységét az Országos Központ (majd Országos Igazgatóság), valamint a budapesti és megyei szervezetek fogják össze.
A nemzetközi vöröskeresztes mozgalom tagjaként a megfelelő önkormányzati szervezetekkel és szabályzatokkal rendelkezik, 4 évente kongresszust tart, működésében meghatározó a Kongresszus által elfogadott Alapszabály, választott vezetősége és ellenőrzési szervezete van.
1992-től a Magyar Köztársaság mindenkori elnöke a Magyar Vöröskereszt fővédnöke.
Elnöke dr. Habsburg György.
Archival history:A Vöröskereszt irattárának 1945 előtti része elpusztult. A magánszemélyek által megőrzött kevés 1945 előtti iratok vásárlás útján kerültek levéltári őrizetbe. Ezeket az iratokat beépítettük az Országos Központ irattárába. Az 1945-1947 között külföldön működött kirendeltségek fennmaradt iratait külön állagokban helyeztük el. (Lásd.: P 1362, P 2306)

Átvétel Budapest Főváros Levéltárától (A Genfi Nemzetközi Vöröskereszt Bizottság Szükségkórházainak Központi Igazgatósága iratai, 0,01 ifm.): 11096/1977 OL sz. 76. tétel
Átvétel a Magyar Vöröskereszttől: 6184/2001, 6589/2006 (69)
Átvétel levéltáron belül: 650/1962 OL sz. 121. tétel, 6284/1999 OL sz.

Information on related materials

Related material:P 395 8. d. IV. 1/1. Ferenc József király megbízza Károlyi Gyulát a vöröskereszt segélyező egyesületi ügynek a magyar korona országaiban való szervezésével 1880.12.05.
P 395 8. d. IV. 2. Tisza Kálmán miniszterelnök értesíti Károlyi Gyulát, hogy háború esetére a király őt jelölte ki a Vöröskereszt királyi biztosának 1882.02.08
K 148
K 150
Felügyeleti szervek iratanyaga, hazahozatali kormánybiztos iratai: XIX-A-87 (1946, 0,01 ifm.)

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum Könyvtár és Levéltár

Hadtörténelmi Levéltár
37. Humanitárius iratok 1914-1960 3,23 ifm. A gyűjteményben a Magyar Vöröskereszt különböző szervei fondtöredékei mellett az általa, ill. más hivatalos és társadalmi szervek, szervezetek által összegyűjtött különféle veszteségi nyilvántartások vannak részben az első világháború, döntően a második világháború időszakának katonai /saját és ellenséges katonák, szovjet vöröskatonák/ és polgári /munkaszolgálatosok, deportáltak/ áldozatairól. Itt kapott elhelyezést a Magyarország akna - és lőszermentesítésének hősi halottai adatait tartalmazó jegyzék is.

Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár
Ortutay Zsuzsának, a Magyar Vöröskeresztnél folytatott tevékenysége idején a szervezet működésével összefüggésben keletkezett iratok. Közötte jelentések, jegyzőkönyvek, programok, véleményezések, levelezés 1969, 1972-1981
Ortutay Zsuzsának, a Magyar Vöröskereszt alelnökeként tartott előadásai a szervezet feladatairól, családvédelemről 1972, 1973, 1975, 1977, 1979
Publications:A Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének története. Hornyánszky Viktor nyomdája, Budapest, 1904.
A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt története, célja és szervezete. Vöröskereszt kiadványa. Budapest, 1923. (A füzet tartalmazza a Magyar Vöröskereszt Egylet Ifjúsági Osztályának szervezeti szabályzatát.)
A Magyar Vörös-Kereszt Egylet alapszabályai. Királyi Magyar Egyetemi nyomda, Budapest, 1933.
A Magyar Vöröskereszt alapszabályai. Budapest, 1942
Dr. Szukováthy Imre: A Magyar Ifjúsági Vöröskereszt története. Beszámoló a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt 20 éves munkásságáról. Franklin nyomda, Budapest 1941
Hantos János: A Magyar Vöröskereszt 100 éve. Budapest, 1981.
Brüll Miklós: A Magyar Vöröskereszt tevékenysége az I-II. világháború időszakában. Bp. 1984.
Beszámoló a Magyar Vöröskereszt ausztriai és németországi kirendeltségének tevékenységéről közreadja Máday Béla. [Bécs] : Salzburger Druck. u. Verl., [1947].
 

Usage

Permission required:Nincs
Physical Usability:Nem áll rendelkezésre
Accessibility:Nyilvános
 

URL for this unit of description

URL: http://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=3898
 

Social Media

Share
 
Home|Shopping cartno entries|Login|de en fr it nl sl ar hu ro