XXIX-F-116 Ajkai Hőerőmű Vállalat, 1920-2003 (Fond)

Archive plan context


Information on identification

Ref. code:XXIX-F-116
Ref. code AP:XXIX-F-116
Title:Ajkai Hőerőmű Vállalat
Creation date(s):1920 - 2003
Level:Fond

Information on extent

Hagyományos papír alapú adathordozó

Running meters:32.52
Raktári egységek:Kisdoboz: 271 (32,52 ifm)

Additional comments

Comments:Az 1930-as évek végén és 40-es évek elején a világháború miatt felértékelődött az alumíniumgyártás. A Magyar Bauxitbánya Rt. egy timföld- és alumíniumgyárat tervezett Ajkára, amihez nagy mennyiségű villamos energiára volt szüksége. Ajkán ugyanebben az időben létesített az Egyesült Izzó egy kriptongyárat, amihez szükség volt egy nagyobb erőműre is. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. (Egyesült Izzó) valamint a Magyar Bauxitbánya Rt. között 1940 nyarán részletes tárgyalások folytak az áram és gőzszolgáltatás tárgyában, ami szeptember 12-én egy alapszerződés rögzítésében csúcsosodott ki. Ebben az Egyesült Izzó kötelezi magát, hogy 15 éven át évi 204 millió kWh áramot szállít; a Magyar Bauxitbánya Rt. pedig kötelezi magát, hogy ezen villamosenergia-mennyiséget átveszi. A szállítandó illetve átveendő árammennyiség periódusa 3 fázisú váltóáram 6300 Volt kapocsfeszültséggel. A Magyar Bauxitbánya Rt. által igényelhető maximális kapacitás 24 ezer kW. Az Egyesült Izzó már szeptember 18-án kéri az engedély okirat kiadását az iparügyi minisztertől, amely biztosítja az áramellátását az alumíniumgyárnak, valamint további környékbeli ipartelepeknek. A kérelemhez csatolták az erőmű műszaki leírását is. Az ipari miniszter az engedélyt 1941. március 3-án adta meg 46-271/XI./1940. sz. alatt. A turbinákat a svájci Escher?Wyss cég, a turbógenerátorokat a Ganz és Társa gyártotta. A gépek beszerzését az ipari miniszter engedélyezte. Az építési munkák kivitelezésére a megbízást a Gyáriparosok Országos Szervezete (GYOSZ) Aschner Jakab budapesti vállalkozónak adta. 1941. július 3-án kezdődött az erőmű épületeinek alapozása. Az 1. számú kazán üzembe helyezésére 1943. február 20-án került sor, s 1943. május 13-án az I. gépcsoport megkezdte az áramszolgáltatást. Az év végéig mind a négy kazán elkészült, valamint 1943. december 22-én az iparügyi miniszter 64.108/XI/1943. sz. alatt megadta az Ajkai Erőmű üzembe helyezési engedélyét. 1944. júliusában az 5. számú kazánt is beüzemelik, majd 1945 első negyedévében a 6. számú kazán is elkészül, de üzembe már nem kerül. Március 25-én Ajkán megjelennek az orosz csapatok. Az erőmű ezekben a napokban sem állt le, csak a szénellátással voltak gondok. Szerencsére az erőmű leszerelését is sikerült elkerülni. 1945. október 25-én az I., november 8-án pedig a II. turbina is meghibásodott, ezzel a teljes erőmű leállt. Az erőmű és a timföldgyár áramellátásához igénybe kellett venni a tartalékban álló csingeri Kis Erőművet és a Pannónia Áramszolgáltató Rt. rendszerét. Az I. sz. turbinát 1946. január 11-én tudták üzembe állítani, a II. sz. turbinát csak július 3-án. A Szovjetúnióba elszállított III. sz. gépcsoport pótlására időközben megrendelték az új gépeket a Brown-Boveri & Cie cégtől. A szerelési munkák 1947. októberében kezdődtek, s feszített tempóval november 30-ra be is fejezték. A III. sz. gép üzembe helyezésével befejeződött az Ajka I. Erőmű építése. 1948. február 9-én Bán Antal iparügyi miniszter az Egyesült Izzó és Villamossági Rt-hez küldött levélben közölte, hogy 1948. évi február hónap 12. napjával kezdődő hatállyal az Ajkai Erőművet állami tulajdonba vette. A továbbiakban az erőművet a Magyar Dunántúli Villamossági Rt. üzemelteti és kezeli. 1948. januárjában az Országos Tervhivatalban tervbe vették egy nyugat-magyarországi távvezeték megépítését, amelyhez Ajkát is figyelembe vették. 1949. december 15-én a még épülőfélben lévő100 kV-os alállomáson keresztül az erőmű bekapcsolódott az országos hálózatba. Az ötvenes években tervezték a timföldgyár bővítését, ami megnövelte a gőz- és villamosenergia-igényt. Szükség volt egy újabb kazán építésére az Ajkai Erőműben. A svájci Sulzer cég által tervezett és leszállított kazánt az 1956-os események miatt csak 1958. november 27-én helyezték üzembe. A kisbővítés részét képezte a gépház építészeti bővítése is, ahol egy ellennyomású gép (fűtőgép) beépítését határozták el. A turbinát és a hozzá tartozó segédberendezéseket a Láng Gépgyár szállította, a generátort a Klement Gottwald Villamossági Gyár gyártotta. A gép eredeti üzembe helyezési határideje 1959. december 31. volt, de a turbinát csak 1961-ben szállították. A IV-es gép üzembe helyezésére csak 1962. áprilisában került sor. Az erőmű bővítési lehetőségének vizsgálata, összekapcsolva a Timföldgyár és Alumíniumkohó, valamint a szénbányászat fejlesztési lehetőségeivel, az ötvenes évek elején megkezdődött. A vizsgálatok elsősorban döntés-előkészítő tanulmányok, tanulmánytervek voltak. Az Országos Tervhivatal számára az Erőmű Tervező Iroda készítette el az Ajkai Erőmű bővítésének tervét. A beruházási programot 1953. június 2-án hozták nyilvánosságra, s a Minisztertanács ezt 519/17/1954. sz. határozattal 1954. január 15-én hagyta jóvá. Az 1956-ban megkezdett építési munkák 1957 végén és 1958 elején intenzíven folytatódtak. Az erőmű valamennyi fő berendezését magyar cégek szállították ill. szerelték. A kazánok az Április 4. Gépgyár, a turbinák a Láng Gépgyár, a generátorok és transzformátorok a Ganz Villamossági Gyár, a villamos motorok a Ganz és az EVIG termékei. Az első (V-ös) gépegységet 1960. november 16-án üzemelték be az Ajka II. Erőműben, a VI. és VII. gépet 1961. április 4-én illetve augusztus 20-án indították. A 70-es évek elején üzembe állított Timföldgyár II. megnövelte az erőművel szemben támasztott gőzigényt. 50 millió forintból új 120/10 kV-os alállomást építettek, valamint 12 km hosszú új gőzvezetéket. Az Ajka II. rekonstrukciós program 1980. áprilisában indult és 1986. decemberében fejeződött be. A kazánok felújítását a Magyar Hajó és Darugyár végezte. 1987 és 1988 között a lengyel REMAK cég elvégezte az Ajka I. Erőmű hét kazánjának emelt szintű karbantartását. 1990 és 1994 között újabb korszerűsítési program megvalósítására került sor. A 80-as években egyre több zavart okozott a szénminőség romlása. A Villamosenergia-ipari Kutató Intézet (VEIKI) kifejlesztette a hibrid-fluid tüzelési technológiát és tüzelőberendezést. Ez a tüzelési mód a hagyományos szénportüzelés és a fluidtüzelés kombinációja. Miután az MVMT-ben alkalmasnak találták az új eljárást, 1989. december 22-én az Ajkai Erőmű és a VEIKI aláírta a szerződést. A kiviteli terveket részben az Erőkar, részben a Ganz Danubius Magyar Hajó és Darugyár Kazángyára készítette. Az átalakítás célja elsősorban környezetvédelmi cél volt, az SO2 és az NOx emisszió csökkentése. Az Ajkai Hőerőmű és az Inotai Hőerőmű egyesülése után, 1992. január 1-én kezdte meg működését az Állami Vagyonügynökség által alapított Bakonyi Erőmű Zrt. 1993-ban a Veszprémi Szénbányák Ajkai Bányaüzeme a Bakonyi Erőmű Rt. részévé vált, 1994-ben pedig a Veszprémi Szénbányák Balinkai Bányaüzeme integrálódott a társaságba. 1998-ban történt meg a társaság privatizációja. 2002-ben megkezdik az Ajkai Erőműben a biomassza tüzelés előkészítését, ill. a kombinált ciklusú projekt átdolgozását az új Villamos Energia Törvény előírásai szerint. 2003-ban bezár a balinkai bánya, 2004-ben a Bakonyi Bioenergia Kft megkezdte üzemszerű működését. 2009. májusában új gázturbinás erőmű alapkövét tették le Ajkán. A kétszer 58 megawattos erőmű teljesen magyar tulajdonban épül, a projekttársaságban 50,1 százalékos többségi tulajdoni részt birtokol a Magyar Villamos Művek (MVM) Zrt., míg 49,9 százalékos tulajdona van az Euroinvest Zrt.-nek. 2011-ben az MVM a Bakonyi Erőmű Zrt. 100 százalékos tulajdonosa lett.

Kiegészítő adatok

Kutatóterem megnevezés:Budapest, Lángliliom u. 4.
 

Usage

Permission required:Nincs
Physical Usability:Korlátozás nélkül
Accessibility:Nyilvános
 

URL for this unit of description

URL: http://lnyr.eleveltar.hu/MNLQuery/detail.aspx?ID=9050
 

Social Media

Share
 
Home|Shopping cartno entries|Login|de en fr it nl sl ar hu ro